Jegyzetek - Magyar Legendarium

Tartalomhoz ugrás
Jegyzetek
Amagyar kereszténységnek e legrégibb legendáit és a magyarországi latinnyelvű kézírások legősibb Írását: Szt. István Királynak Intelmeit, szószerint Endlicher István László, Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana (Sanct Gálién 1849) kiadásában közölt latin szövegekből vette e Magyar Legendárium fordítója.

.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

Az Ad Lectorem a könyv élén csak dereglye akar lenni, mely a mai élet nyughatat­lan, forrongó partjairól az Idő roppant folyója felett átsegít a túlsó partra, a Legendárium ájtatos, mély erdejébe, ahová vagy nyolcszáz esztendő óta tudós barátokon, papokon és krónikásokon kívül alig-alig vetődött el valaki is azok közül a magyarok közül, kiknek a „némy yrasok bodog ferenczreol es tarsyrol" kámzsás fordítója óta többen feltárták assisi szent Ferenc I’Fíorettí-jének megható olasz szépségét, míg ez a gyönyörűséges itthoni kincs elzárva maradt a maga ősi latin szövegében szent István népe számára.
Szabó Károly tisztes szándékú és törekvésű, de helyenként hiányos szövegű fordí­tásán kívül a legújabb időkig nemigen fordították le szent István és szent Imre nyelvére e legendákat, melyeknek szépsége testvére a világhírű I'Fioretti szépségének, foglalatja pedig saját magunk kezdetének ájtatos története.
Szent Imre herceg halálának kilencszázéves fordulóján, jutott nekem, Klebelsberg Kuno gróf gondolatából e fordításnak feladata. Hogy pedig miért jutott ez az elragadóan szép feladat éppen nekem, akinél tudósabbak vannak a tudósok között, erre a kérdésre talán az adhatna feleletet, hogy vannak dolgok e világon, amelyeknek a zárjait nem a tudomány elméje, de a művészet szíve tudja csak felnyitni.
E könyv lapjain meg akarok még emlékezni arról a fiatal deákról, aki munkámban hűségesen segédkezett és arra kért, hogy névtelen maradjon, mint a Legendák régi másolói. És köszönetét kívánok mondani Jakubovich Emilnek, a magyar ősírások legtudósabb magisterének, aki e fordításokat a latin szöveggel egybevetette.

.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

1. A marosvári szentegyhdz püspöke szt. Gellért, (közölt Legendája a bécsi császári palotabeli Könyvesház mondseei legendáriumából) ősi velencei hagyomány szerint a Sagredo 2. velencei patrícius családból származott.
3. A velencei benedekrendiek Szt. György-monostora a San Marco templommal szem­ben, egy kis szigeten épült, mely nevében: „Isola di San Giorgio maggiore," ma is emlé­kezik szt. Gellért régesrégi monostorára.
4. Az az iskola, melyben Gellértet a quadrivium (arithmetica, musica, geometria és astronomia) elvégzésére kiküldték, nem a későbbi híres bolognai egyetem, mert az ő idejé­ben az még nem létezett.
5. Szt. Jeromos fordította elsőnek latin nyelvre a Szentirást és szt. Gellértet az iránta érzett csodálat és kéziratai felkutatásának és lemásolásának vágya vonzotta a Szentföldre.
6. A legenda Zádriája, az ősi Jadera, a mai Zára.
7. Szt. Márton monostorának apátja, kiről a legenda emlékezik, amennyiben magyar­országi apátság feje volt, csakis pannonhalmi apát lehetett. Történettudósaink között van, aki azonosnak tartja szt. Adalbert püspök féltestvérével: Radin, Rauzinal, szerzetesi nevén Gaudentius-szal.
8. „Crato“ névvel szt. Gellértnek két kísérője tűnik fel a legendában: a zárai vezető és a zoborhegyi szerzetes, kit ő innen hívott Csanádra, mint térítőt.
9. „Engat" valószínűleg hibás olvasás. A legenda más szövegeiben helyette: Novigrad olvasható, mely várhely későbbi oklevelekben is szerepel és a Zárából Pécsre vezető útnak vonalába esett.
10. A legendaíró szt. Mórt, a később pécsi püspököt mondja szt. Gellért vendéglátójá­nak, noha az valószínűleg Bonipert első pécsi püspök volt.
11. Anasztáz pécsváradi apátot a legenda egynek veszi a Szt. István Nagyobbik Legen­dájában feltűnő Ascherik első pécsváradi apáttal.
12. Szt. Adalbertre vonatkozólag: Szt. István Nagyobbik Legendája. Jegyzetek: 67.
12. Szt. Gellért 1015-ben jött Magyarországba és ugyanennek az esztendőnek a nyarán prédikált Pécsett.
13. Szt. Imre ekkor 8 éves volt.
14. H Szt. Gellért 1023-ban vonult remeteségbe, szt. Imre tehát ez időben 15—16 éves ifjú lehetett.
15.Bakonybél, hol a szt. István alapította ősi apátság ma is virágzik.
16. Szt. Gellértnek Magyarországon írt művei közül csak a Deliberatio „Gellértnek a marosi egyház püspökének elmélkedése a három ifjú énekéről", maradt fenn a régi, még XI. sz.-beli kéziratban, melyet a bajorországi freisingeni egyház őrzött meg. Ma a müncheni állami könyvtár tulajdona.
17. A legenda Achtumnak, Anonymus Ohtumnak nevezi Marosvár hatalmas urát. Régi birtokain fennmaradt helynevek tanúsága szerint nevét ma Ajtonynak kell mondanunk.
18. Az ősi szöveg szerint „urbs Morisena". Szt. István meghagyására neveztetik Csanád városának.
19. „Budin", Viddin bolgár várost, mint többizben magyar birtokot Bodonynak nevezték.
20. Szörény, vagyis az ősi szöveg szerint „Zeren" neve a régi magyar Szörényi bánság­ban, Krassó-Szörény megye nevében és az oláh Turnu Severin helynévben maradt fenn.
21. Anonymus Csanádot szt. István nepos-ának nevezi, ami a középkorban unoka­testvért is jelentett, miből azt következtethetjük, hogy Csanádnak atyja: Doboka, Gyula vezérnek másik leányát, Saroltnak „a fehér menyétnek" testvérét, Karoltot a „fekete me­nyétet" vette feleségül.
22. Ezek a helyek Torontál megye területére esnek s az egész középkoron át valóban a Csanád nemzetség birtokában voltak.
23. A latin szövegben szereplő „Orozlanus", valósággal Oroszlános; „Nageuz" pedig az Aranka vize mellett elterülő síkon fekvő Nagyősz.
24. Az ősi szöveg itt régi magyar nevén: „Moroswar" néven nevezi az egyebütt „urbs Morisena"-nak mondott várost.
25. Az Ajtony legyőzésével dicsekvő Gyula nem azonos szt. István anyai nagyatyjával, az erdélyi vezérnemzetségből származó öregebb Gyula erdélyi törzsfővel és a fiatalabb Gyulá­val, Zombor fiával, kit szt. István legyőzött.
26. Az oroszlánosi monostor későbbi korokban is a Csanád nemzetség temetkezési helye volt.
27. Szt. István tizenkét püspökséget tervezett, de csak tizet állíthatott fel. Tervét utódai: I. Gyécsa és szt. László királyok teljesítették be.
28. A pécsváradi apátságból jöttek.
29. A zalavári apátság a mai Zalaapáti.
30. A beéli monostor: Bakonybél. Endlicher szövegközlése itt hiányosnak mutatkozik, egyéb kéziratos és nyomtatott szövegekben, tizenkét oltárospapról van szó, és pedig : Beélből jöttek ketten, Ulrik és Valter, Zoborból ketten, Krátó és Taszló.
31. „Waltherus," szt. Gellért bakonybéli társa, magyar, legalább is magyarul minden­esetre tudó bencés szerzetes. Sokan néki tulajdonítják szt. Gellért legendájának első fel­jegyzéseit.
32. Szt. Gellért, bár gyakran megrója a magyarokat, Deliberatiojában hazájukat mégis „mi kedves Pannóniánknak" nevezi.
33. Mór szerzetes később a Gellért alapította Csanádi Szűz Mária-monostor apátja, majd Csanádi püspök.
34. A püspökségek és káptalanok székhelyein az egyházi és világi ifjúság oktatására ekkor már iskolák nyíltak.
35. Hogy az árpádkori ősmagyar nyelv szerint a királynét „Asszonynak" mondották, bizonyítják a győrmegyei Asszony, Asszonyfalva, ma Asszonyfa helységek, melyeket az Arpádkorban: „villa regine" „villa populorum regine" néven neveznek az oklevelek. A bihar- megyei Asszony vásár: „fórum regine". Nagybánya: „Pivulus dominarum" királynéi birtok.
36. A Szt. Gellért legenda eredeti szövegét Wion Arnold mantovai szerzetes 1597. évi velencei legelső nyomtatott kiadása osztotta fejezetekre. Mivel azonban Wion önkényes felosztása a legenda szövegének folytonosságát megrontja, Endlichernek, jelen fordítás alapjául szolgáló kiadása a XVI. és XVIII. fejezet kezdetét nem jelöli. Wionnál a XV. fejezet, for­dításunknak e jegyzet számával jelölt részénél kezdődik.
37. A latin szöveg: „Walthere audis symphoniam Ungarorum, qualiter sonat" — hatá­rozottan kimondja, hogy magyar dalról van szó.
38. . . . „riseruntque ambo de carmine isto“ — mondja az ősi szöveg, mit általában úgy értelmeznek, hogy szt. Gellért és Valter tréfálkoztak az ő fülük számára szokatlan éneken. Régi szótárunk egyik magyarázatára támaszkodva, a Szt. Gellért legenda előző fordítójától és kutatóitól eltérőleg, a további szövegre való tekintettel nem fogadhatjuk el ezt az értelmezést, mely indokolatlanul beárnyékolja a magyar dal e gyönyörű első életjelét. Szt. Gellért „szerencsésnek" mondja az asszonyt, aki nehéz munkáját dallal édesíti és utóbb pénzt küld neki. Már pedig, aki magasztalja és megjutalmazza az éneket, az nem tréfálkozik felette.
39. Első kanonokjaink szerzetesek módjára klastromokban éltek.
40. A régi jog szerint az egyház asylum volt, az oda menekült bűnös megmenekült a bünhődéstől, de az egyház szolgájává lett.
41. Talán Valter és Ultik testvérek, kiket Bakonybélből vitt magával.
42. A legenda másolója tévesen Albdnak mondja. Azonos a harmadik magyar királlyal, az Aba nemzetség ősével, szt. István sógorával, kinek a keresztségben nyert Sámuel nevét csak Anonymus és felirásos ezüstpénzei tartották fenn (1041—1044).
43. Nem királyi koronázásról van itt szó, hanem arról a középkori szokásról, hogy nagy ünnepeken húsvétkor, pünkösdkor, a székesegyházban megjelent királyt a püspök koronával ékesítette.
44. Wionnak 1597. évi velencei kiadásában a XVIII. fejezet itt kezdődik.
45. Szt. Gellért Deliberatiojában is fellelhetők ezek a szavak, melyekből a törékeny kis test lángoló lelkének bátorsága beszél.
46. A tolmács közbejötté erősíti, hogy szt. Gellért, ha meg is tanult magyarul beszélni, de prédikációikor a latin nyelvet használta.
47. A legenda kronológiája itt téves. Vatha pogány lázadása 1046-ban tört ki, ami szt. István 1038-ban bekövetkezett halálától számítva csak a nyolcadik esztendő.
48. Az ősi szöveg Endrét, Bélát és Leventét, Vászoly fiainak nevezi, ellentétben króni­káinkkal, melyek őket Szár László fiainak mondják.
49. Budának Ó-budát nevezték a tatárjárás koráig. Az itt említett Pest délnek, a Duna mindkét partján épült. A legendában említett hely a budai oldalon, a Gellért-hegy alatt, a mai Tabán táján volt.
50. "Bacha“ a krónikák írásaiból jólismert Vatha névnek elferdítése.
51. A legenda írója itt is tanúsítja magyar származását.
52. Beszteréd, Bőd, Benéta püspökök és Szónok ispán nevének ejtését mai napig fenn­maradt helyneveink igazolják.
53. „Dyod" a Tétény közelében ma is meglévő fejérmegyei Diós puszta.
54. A legendában a német eredetű Kreenfeldnek mondott hely magyar ajkon Kelen­földre változott, de a mai Kelenföldtől jóval északabbra, a Gellért-hegy déli lejtőjén terült el.
55. Krónikáink a lázadásnak még sok részletét ismerik. Elmondják, hogy Szónok ispánt keresztfia, Mothmir fogadta hajójába, de a pogányok fenyegetésére mégis megölte.
56. A tihanyi monostornak 1055. évből származó alapítólevele mai napig fennmaradt. A benne olvasható számos magyar helynév folytán nyelvünknek legrégibb írott emléke. A mérhetetlen becsű nemzeti kincset a pannonhalmi főapátság levéltára őrzi. — Visegrádon Endre király orosz származású feleségének, Anasztáziának áhítatára orosz szerzetesek számára épített monostort.
57. „Bech“ Becs nevének emlékét egykori birtoka, Becskereke, a későbbi Nagybecs- kerek tartotta fenn.
58. A szövegnek ezt a bekezdését mindenesetre jóval később László királynak szentté­avatása után (1192) írta egy járatlanabb kéz a legenda törzséhez, mely feljegyezte, hogy: ... „corpus sancti martiris canonizatum est per sanctum regem Ladislaum". Az „1068. év" a legenda valamelyik másolójának tévedése lehet. Abban az évben szt. László még nem volt király. A szenttéavatás régi források szerint valójában 1083-ban történt.
59. Ezt a fejezetet a XI. sz.-ból származó törzslegendához 300 évvel később, való­színűleg a szövegben megjelenő Erzsébet királynétól, Nagy Lajos anyjától alapított ó-budai Clarissa-zárda szüzei toldották.

(9) Magyar Legendárium.
60. A magyarok népe előtt már őshazájukban nem volt ismeretlen a keresztény vallás. Szt. Ciril és szt. Metód is járt e nép között, mely a honfoglalás után új hazájában elszórt keresztényekre lelt a Fertő menti avarok, a pannon szlávok és nyitrai szlovének között. De a krisztusi hitnek világosságával csak sokkal később találkozott. E világosságnak első ter­jesztői külső hadakozásokból haza hurcolt foglyok, nyugati udvarokból hozott asszonyok és vértanuságra vágyó névtelen barátok voltak, s az erdélyi, öregebbik Gyula, Sarolt atyja, szt. István nagyatyja, ki Konstantinápolyban vette fel a görög keresztséget.
61. A középkori legendák és krónikák gyakran tüntetik fel a pogány hunokat és magya­rokat olyanoknak, kiket Isten a keresztény népek bűneinek ostorozására hívott ki ősi hazájukból.
62. Gyeucsa, Gyeicsa, Gyécsa, Gyécse, Décse, vagyis mai nyelven Décs nevét elírás ferdítette Gézára.
63. Gyécsa fejedelem (972—997) ötödik az Álmos, Árpád, Solt és Taksony vezéri sorában.
64. Gyécsa a 972-ik évben Magyarországon járt regensburgi szt. Wolfgangnak, szt. Henriknek és húgának Gislának mestere révén, majd Piligrin passaui püspöknek közbe­jöttével, a quedlinburgi magyar követjárás után (973) végét vetette a nyugati császárok és a magyarok között közel hét évtizeden át dúló ellenségeskedésnek.
65. Piligrin passaui püspöknek a magyarok megtéréséről VII. Benedek pápához írt leveléből következtetve a fejedelem és házanépe 974-ben vette fel a keresztséget.
66. A szépséges ifjú az Úrnak angyala, ki a jövendőt jelenti.
67. Szt. Adalbert prágai püspök 993—995. évek idején járt először Magyarországon. A fehér horvátok véréből való fejedelmi hatalmú családnak sarja volt. Atyja Szlavnik herceg, kinek tartományára éhes csehek vérbosszúra kelvén, a libicei várat ostrommal bevették és az akkor Rómában tartózkodó szt. Adalbert családját kiirtották.
68. A fejedelem szt. Adalbertnek Magyarországra menekült tanítványai számára a Bakony egyik északnyugati halmán, pannoniai szt. Márton szülőhelyének tisztelt romok felett, monostort kezdett építeni. Esztergomban ugyancsak ő kezdte építeni szt. István első vértanú tiszteletére az első egyházat.
69. Gyécsa fejedelemnek és a fejedelmi hatalmú Gyula „gyönyörű" leányának: Saroltnak fia az Úr 969. esztendejében született.
70. A latin szöveg szerint: „hunc deo dilectus Adalbertus episcopus crismáli baptismate secundum credulitatis sue ueritatem intinxit".
71. Szt. István gyermekkorának nevelője az apuliabeli Deodatus San Severino őrgrófja volt. Ifjú korának nagy mestere azonban kétségkívül szt. Adalbert lehetett.
72. Az ország főemberei után következő rend: az udvari és várbeli vitézek voltak, a későbbi köznemesség ősei, kiket szt. István Törvénykönyvében militesnek nevez.
73. A latin szöveg szerint szt. Adalbert „Ruzidban" szenvedett vértanuságot, noha őt Prussiában, — poroszok földjén gyilkolták meg.
74. A XI. század hagyománya szerint a fiatal fejedelem ellen elsőnek Szár Szerénd fia, Koppány somogyi és zalai vezér támadt, ki talán mint a legidősebb Árpád-fia maradékából való legidősebb férfileszármazott követelte magának a fejedelmi hatalmat.
75. Koppány lázadása ős napkelet nyílt pogány lázadása volt a nyugatról jött keresztény hit tanításával és világrendjével szemben.
76. Szent István fegyveresei pannoniai szt. Márton nevét kiáltva, szt. György vértanú zászlói alatt a bajor Vecelinnel élükön, Veszprém tövén ütköztek meg Koppány népével.
77. Koppány a harcban elesett, a hagyomány szerint felnégyelt testét Veszprém, Győr, Esztergom kapuira kiszegezték, a negyedik darabot pedig keletre küldték Gyula népének intésére. Javainak jelentékeny részét szt. István a mai Pannonhalmán épült, szt. Mártonról nevezett apátságnak adományozta.
78. Ascherik atya, német eredetű benedekrendi apát, szt. Adalbert tanítványa, lengyel földről menekült Magyarországba.
79. Szt. András hitvalló, vagyis szt. Zoerard remete jámbor, paraszti sorból való ember volt. Lengyelországból jött. Á nyitrai földön, a zoborhegyi monostorban vette fel szt. Benedek ruháját és a vágparti vadon sziklái között egy remetebarlangban végezte be életét.
 80. Szt. Benedek vértanú hűséges tanítványa és társa volt szt. András Zoerardnak. Ennek halála után három évig élt remetebarlangjában, hol zsiványok leölték, testét a Vág vizébe vetve. Szt. András és szt. Benedek tetemeit utóbb Nyitra városában, majd a róluk elnevezett szkalkai apátság templomában temették el. Az ősmagyar nyitrai egyházmegye
védőszentjeit tiszteli bennük. Életüket: „Legenda Sancti Zoerardi et Sancti Benedicti", boldog Mór, a csodálatos pannonhalmi ifjú barát, Pécs püspöke irta meg.
81. Ez a monostor, melyet szt. István a holt Koppány egykori tartományától keletre épített és melyet az eredeti alapítóleveléből fennmaradt szövegrészekben : „Monasterium Sanctae Dei Genitricis Máriáé et Sancti Benedicti, ad radicem montis ferrei" néven említ, a pécsváradi apátság. Első apátja Ascherik atya volt. A hajdani Vasas hegy, a „Mons ferreus" pedig a Mecsek, melynek tövében épült Pécs és közelében a Váradnak, majd Pécsváradnak mondott ősi monostor.
82. Szt. István uralkodása idején tíz püspökséget alapított: Esztergomban és Kalocsán két érsekséget, Veszprémben, Győrött, Pécsett, Nyitrán, Egerben, Biharban (Váradon), Marosvárott (Csanádban) és Erdélyben (Gyulafehérvárott) nyolc püspökséget és a római Szent Szék helybenhagyásával „fejükké és mesterükké" az esztergomi érseki széket tette.
83. „Szent elöljárónak" pannoniai szt. Mártont, a sabariai születésű szent és vitéz toursi püspököt nevezi a legenda, kinek „telke" a hagyomány szerint a magyar kereszténység ősi Szent Hegye — a mai Pannonhalma.
84. Szt. István 1002-ben befejezvén a szt. Mártonról nevezett pannonhalmi monostor építését, ugyanabban az esztendőben kiváltságlevelében biztosította a monostor számára Koppány birtokbavett somogyi és zalai tartományának tizedeit és a püspöki méltóság díszének több jelét.
85. A Boldogasszony országának fejedelme nem világi hatalomtól, hanem Krisztus helytartójától kért koronát. Hartvik legendája szerint a benedekrendi Ascherik (Astric) apáttal küldte el Rómából Szilveszter pápa, az egykori francia bencés szerzetes, a szt. Benedek- rend bőkezű pártfogójának, szt. Istvánnak és utódainak a királyi koronát, mellyel a boldog fejedelmet az 1000-ik vagy rooi-ik évben megkoronázták.
86. Szt. István a Sancti Stephani regis Decretum liber secundus-ban írott törvénykönyvet emelt az íratlan ősi magyar szokásjog fölé. A Decretum legrégibb, bár hiányos szövegét a stíriai admonti kolostor könyvtárában, egy XII. századbeli kódexben Wattenbach Vilmos német tudós 1846-ban fedezte fel.
87. Gyécsa fejedelem követei 996-ban mentek el Regensburgba és feleségül kérték István számára, a későbbi II. szt. Henrik császárnak húgát, IV. Henriknek, a bajorok hercegé­nek és a nibelungok véréből való hitvesének Gisla nevű ájtatos leányát.
88. A magyar nép mai napig is a boldog királyné kezemunkájának tiszteli a szt. Istvánról nevezett ősi koronázó palástot, melyen a koronázás előtt, évszázadról-évszázadra minden magyar királyné keze öltögetett.
89. A királyné utóbb kedves veszprémbeli egyházát jelölte ki temetkezési helyéül. Mindenesetre az ő személyéhez kapcsolódik a veszprémi püspököknek az az ősi kiváltsága is, hogy ők koronázzák a magyar királynékat, kiknek minden időkben kancellárjai.
90. A latin szöveg szerint: „cuius honor et glória tam celebris inter Ungaros habetur,quod eciam festiuitas assumpcionis eiusdem uirginis sine additamento proprii nominis ipsorum lingue regine uocitetur." Az „asszony" szót azért használja itt a fordító, mert az ősmagyar nyelv „asszonynak" nevezte a királynét. Innen ered a két Mária-ünnep valószínű legrégibb elnevezése : Nagy-Asszony napja, (aug. 15) és Kis-Asszony napja (szept. 8).
91. Álba Regiának, a királyi Székes-Fehérvárnak nevét a latin szöveg röviden Albánok mondja.
92. A szt. István építette magyar menedékház helyén ma a Szt. Péter templom sek­restyéje áll.
93. A legenda ősi szövege szerint: „regina celestis et mea“.
94. Boldog Günter, a kegyes szerzetes, mielőtt felvette szt. Benedek ruháját, thüringiai gróf volt.
95. A még'ma is virágzó bakonybéli szt. benedekrendi apátságot szt. István alapította 1037-ben.
96 Itt szövegromlás foroghat fenn „qui constitutione fraterna" helyett valószínűleg „suprema" lehetett az eredetiben, vagyis Gellértet felsőbb királyi rendelés választotta ki püspökké.
97  „Ad Albam transyluanam" — Gyulafehérvár, Erdélyben.
98 A besenyők a legenda szerint: „Bisseni," szt. István uralma alatt többízben betörtek az erdélyi gyepűn. A határszéli várispánokkal harcoltak, végül egy részük legyőzötten meg­telepedett Magyarországon és beleolvadt a rokon magyar törzsbe.
99. II. Henrik császár 1002—1024-ig uralkodott, vele kihalt a nagy szász dinasztiának férfiága.
100. II. Konrád, a német fejedelmek választásából császárrá koronázott frank herceg, a Lechmezőn elesett vörös Konrád lotharingiai herceg leszármazottja, Nagy-Ottó császár leányának fia, 1030 nyarán jelentékeny sereggel indult Magyarország ellen.
101. II. Konrád pusztuló seregeivel futva menekült a Fertő ingoványai közül. Fegyver­társának, a cseh Bretiszlávnak napjainkban hirdetett „diadalairól" az egykori krónikák semmit sem tudnak.
102. Szt. István korán elhalt gyermekeinek nevét az egy Ottón kívül, kit Temesvári Pelbárt említ, nem jegyezték fel.
103. Szt. Imre, vagyis: Henrik herceg a keresztségben anyai nagyatyja, Henrik bajor herceg és nagybátyja, szt. Henrik császár tiszteletére nyerte nevét, mely a német Heinrich és a latin Hemericus, majd Emericusból alakult át a magyar nép ajkán Emreh és végül: Imre névre.
104. Szt. István királynak Intelmei: „S. Stephani regis De morum institutione ad Emeri- cum ducem liber."
105. Szt. Imre huszonhárom éves korában halt meg, eltemették a szent Szűznek egyházában Fehérváron. Pray, Dissertatio de S. Emerico, egy követ említ, melyet ugyancsak Székesfehérvárott 1734-ben ástak ki. A kövön pedig írva volt: Hic divi Stephani condarn sanctissima proles, dux Emericus noscitur esse situs." Vagyis: Tudvalevő, hogy ez isteni István hajdani szentséges sarjának, Imre hercegnek nyugvóhelye.
106. Temesvári Pelbárt: Sermones de Sanctis c. könyvében mondja szt. Istvánról, hogy „testre kicsiny volt, lélekre nagy, bátor, harcos, okos". És ő, aki nagylelkű, türelmes, meg- bocsájtó és nagy hitében alázatos volt, „a gonoszoknak nem irgalmazott, még nádornak vagy nagyságosnak sem".
107. Péter magyar király (1038—1046) Gyécsa fejedelem leányának szt. István húgának és Urseolo Ottó velencei dogénak fia volt, kiben szt. István, mint hithű keresztényben a kereszténység fenntartásának biztosítékát látta.
108. ... Itt megszakad Szt. István királynak nagyobbik legendája. Első eredetijének leírását nem folytatta tovább az első régesrégi másoló barát. Ki tudja, tentaedényéből fogyott-e ki a tenta, vagy testéből fogyott-e ki az élet... A szent király Kisebbik Legendájának „scriptora" azonban még mindenesetre ismerte a Nagyobbik Legenda teljességét, melyre utalva írja a maga kisebb kéziratáról: „jóllehet a könyveknek első eredetük szerint való írását forgatjátok, mégis olvassátok eme rövidebbeket..."
109. A legendaíró magyarságának bizonysága ez. Amiket leírt, nem latinul tudó egyházi emberektől, hanem magyar ajkú „hívőktől" tanulta „hallásnak általa".
110. A Kisebbik Legenda írója elismeri legendája közelkorú ősének, a Nagyobbik Legendának hűségét és igazságát.
111. Utalás nagyobb legendákra, melyekhez viszonyítva a Kisebbik Legenda írója saját írásait a rövidebbeknek mondja.
112. Szt. István születése helyének Esztergomot jelöli meg a XII. sz.-beli Hartvik legenda is (Vita S. Stephani). Szülőháza fölé a középkorban kápolnát épített az áhitat.
113. A középkori oktatás grammatikai tudománya az írást, olvasást és latin nyelvtant foglalta magába.
114. A középkori latinság szerint a latin szövegben használt „puer“ szó ifjút is jelentett. Szt. István atyja halálakor huszonnyolc éves volt.
115. Koppány lázadása. Jegyzetek: Nagyobbik Legenda (75, 77).
116. Szt. Márton monostora a nagy szt. Benedekrend pannonhalmi apátsága. Még Gyécsa fejedelem kezdte építeni 997-ben és szt. Benedek fiai ma is őrzik minden magyar ereklyéjét, szt. 117. István kiváltságlevelét, mellyel ő 1002-ben Pannónia szent hegyét a magyar Montecassinová avatta.
117. A legenda Álba városa: Székesfehérvár, megkülönböztetett nemességét és nevét, mint királyi székhely, szt. István messze tündöklő egyházától és várától nyerte.
118 Szt. István, Decretumainak II. könyvében, törvényben mondja ki: „Minden tíz falu templomot építsen és ajándékozza azt meg két telekkel és ugyanannyi szolgával, továbbá lóval, kancával, hat ökörrel, két tehénnel és harmincnégy apró barommal".
119. A XVI. században Szt.Péter temploma sekrestyéjének építésekor pusztították el szt. István magyar zarándokházát és egyházát.
120. Szt. István a Rómába és a Szentföldre vezető zarándokutak pihenőhelyein: Raven- nában és Konstantinápolyban is épített magyar zarándokházat.
121. A latin szöveg szerint: ,,Dic tribuno plebis in ulterioribus moranti." „In ulterioribus" vagyis a túl valókon, Erdélyre az ősi erdő elvére, Ultra sylvaniára értendő. A „tribunus" szó pedig itt olyan tisztség viselőjét jelöli meg, kinek, mint határszéli ispánnak az egyéb ispánoknál nagyobb, a közigazgatáson kívül az ország védelmére is kiterjedő hatásköre volt. Fordításunkban „hadnagynak" neveztük, mert legfőbb hivatása hadijellegű volt, mint az akkori marchioknak, őrgrófoknak, határgrófoknak.
122. Szt. István Nagyobbik Legendája. Jegyzetek: (98).
123. Az összeesküvők kétségkívül azok a magyar főemberek voltak, kik Árpád törvényes sarját, Vászolyt akarták trónra emelni.
124. A latin szöveg itt „indictio" szót használ, mely középkori időszámítást: évkört, adókört jelentett.
125. III. vagy fekete Henrik császár, aki azonban csak 1039-ben lépett trónra, Péter és Salamon királyok megsegítésére többször betört Magyarországba.
126. A latin szöveg a király halálát szt. Mihály hava első napjára, azaz szeptember hó i-ére teszi. Ez olvasási hiba következménye. Szt. István 1038. augusztus 15-én halt meg és eltemettetett Székesfehérvárott.
127. Szt. László 1077. és 1095. év közén uralkodott.
128. Szt. István ereklyéit Hartvik legendája szerint 1083-ban emelték fel. VII. Gergely pápa avatta őt szentté.
129. Szt. Imrét régi német vendégszóval hercegnek nevezzük, bár az Árpád-korban és még azután is a királyi család tagjait, a trón örökösét és a vérbeli királyi hercegeket az „ururn", „uram", „úr" címzés illette. Szt. Imrét a legrégibb, XV. századi verses magyar naptár még „Emreúr"-nak nevezi.
130. Szt. István Királynak Intelmei. Fordításukat megleli e könyvben az olvasó.
131. Ez a megható kép felidézi a magyar középkor legelső fából ácsolt épületeit.
132. Bizonysága ez annak, hogy a legenda közel egyidős szt. Lászlónak azon tör­vényeivel, melyek eltiltották a még mindig lappangó pogány szertartásokat.
133. Pannonhalma.
134. A legenda kedves Maurus barátja maga boldog Mór, szt. benedekrendi szerzetes, ki gyermekkorában került a szent hegy monostorába, valószínűleg a Nyitra völgyéből. A nyitrai szentek: szt. Zoerard András és szt. Benedek legendáinak írója.
135. Boldog Mór 1035-től az 1070-es évekig Pécs püspöke. A pogány lázadást túlélte és 1046-ban életben maradt püspöktársaival megkoronázta Endre királyt.
136. Szt. Imre nagy éjszakáját a veszprémi várnak elpusztult Szt. György egyházában élte át.
137. Történetíróink legvalószínűbbnek tartják, hogy szt. Imre hitvese Krescimir horvát királynak leánya volt. Szt. Imrét a zágrábi egyház legrégibb breviáriuma is „Dux Slavoniae" címmel illeti.
138. A Hildesheimi Évkönyvek és nyelvünk legrégibb emlékét, a Halotti beszédet magábafoglaló Pray-Kodex évjegyzeteinek egybehangzó tanúsága szerint szt. Imre 1031. évben halt meg; a német évkönyvek azt is feljegyzik, hogy vaddisznó-vadászaton.
139. A történetírás tud egy Fulco nevű „vendégről", aki Álmos hercegnek deákszolgája volt és lehet, hogy vele járt Konstantinápolyban is. Innen eredt az a feltevés, hogy szt. Imre legendájának „Fulco vendég" volt a szerzője.
140. A caesareai szt. Eusebius szt. Imre halálát megelőzően 600 évvel halt meg. Nyilván­való tehát, hogy a legendaíró a névben tévedett.
141. Szt. László királynak egyik oklevelében előfordul „magister Fabianus vicecancel- larius“-nak neve.
142. Szt. László király 1083-ban szt. István és szt. Gellért szenttéavatásakor emeltette fel szt. Imre testét.

Szt. István Intelmeit a történetírás meg-megkísérelte elajándékozni névtelen egyházi íróknak és szerzeteseknek, sőt magának szt. Gellértnek is, kit kiváló historikusok említettek, mint az Intelmek szerzőjét. Ennek a feltevésnek maga szt. Gellért mond ellent Deliberatio-jknak rendezetlen, izgatottan lelkendező olaszságával, mint ahogy fellebbez- hetetlenül ellentmond ennek a feltevésnek az Intelmek fenséges nyugalma és kötöttsége
is, mely mint hatalmas, uralkodó tekintet, elnéz a sok elajándékozgatás felett és fölényesen, királyi módon magához igázza azt, aki az Intelmeket olvassa. Lehet, sőt majdnem bizonyos, hogy a nádpennát, amely az első pergaménán írt, bibliaforgatásban nagyon járatos egyházi kéz vezette. Lehet, hogy e kéz nyomán valamikor majd még a könyv szövegezőjére is rátalál­nak. De az ősi írás ihlete és akarata, meghagyásai, elrendezettsége és a magyar népet mélyen ismerő elgondolása, csakis messze távlatokat látó, utódját és alkotását féltő, kivételesen nagy uralkodótól származhattak. Az Intelmeket a világtörténelemben fehnagasló lángész gondolta el, szerető édesatyja érezte át és parancsoláshoz szokott királyi hang, még pedig magyar királynak a hangja mondotta leírásra, aki megjelenik előttünk tulajdon szavaiban, azt a nevez- hetetlen megborzongást éreztetve, amit csakis az isteni és kiválasztott emberi nagyság színe előtt érez a megrendült ember.
Az Intelmek fennmaradt legtöbb szövegét a következő invocatio vezeti be: „In nomine sanctae Trinitatis et individuae Unitatis." A Szentháromság és oszthatatlan Egység nevében. Ez az invocatio nem szt. István korából való. Okleveleinkben csak a XII. sz.-ban tűnik fel és még a XIII. sz. jórészében is használatos. Nem valószínűtlen a gondolat, hogy az Intel­meknek egy későbbi királyi megerősítéséből jutott át törvénykönyvünkbe.

143. Az „addatur gratia capiti tuo" szövegkiegészítést az Intelmek legrégibb fenn­maradt kéziratából, a bécsi, volt udvari könyvtárban őrzött XV. századi Turóczi-kodexből vettük át, mely Endlicher kiadásának is alapjául szolgált.
144. Ez a rész Endlicher kiadásában hiányzik, de a Turóczi-kodexben és egyéb régi kéziratos szövegekben megvan.

.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

A Jegyzeteket támogató történeti adatokat szt. Gellért Deliberatiojdből, boldog Mór legendájából, Anonymus: a magyarok cselekedeteiből és Temesvári Pelbárt, Batthyány Ignác, Pauler Gyula, Karácsonyi János, Hóman Bálint, Erdélyi László, Madzsar Imre, s mindenekelőtt Jakubovich Emil megállapításaiból merítette a fordító.


MINDEN
JOGOT
FENNTARTUNK.
Vissza a tartalomhoz