Szt. István intelmei - Magyar Legendarium

Tartalomhoz ugrás
Szent István intelemei
Előljáró beszéd

Kezdetik az előljáró beszéd.
Mert megértem és teljességgel érzem, hogy mindenek, miket Istennek akarata teremtett és láthatóképen tulajdon eleve való végzéséből elrendelt, mind az égnek végetlenségében, mind pedig a földnek emez alkalmatos térségein az okosságnak általa virágoznak és megállnak, és mert eléggé látom, hogy mindenek, mik Istennek kegyelméből emez életnek javára és méltóságára megadattak, tudni méltó király­ságok, fő bíróságok, hadi vezérségek, ispánságok, fő papságok és egyéb méltóságok, részint isteni parancsolatokból és végzések­ből, részint törvényeknek általa, részint az igazságot szolgáltató, részint a köznépet igazgató hatalomnak általa és a nemesebbek, és korban előre haladottabbak tanácsainak és javallásainak általa kormányoztatnak, oltalmaztatnak, osztatnak és egyesíttetnek; és mert bizony tudom, hogy minden rendek mind az egész föl­-
dön akárminémű méltóságban is legyenek, nem csak az ő udvari testőrző vitézeiknek, barátaiknak, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak és javallattak, hanem fiaiknak is, ezért tehát én sem vagyok rest, szerelmetes fiam, míg emez élet kísér, néked tanul­ságokat, parancsokat és intésnek tanácsait adni, melyekkel a te és a te alattad valóid életének erkölcseit felékesítsed, mikoron a Mindenhatónak engedelméből én utánam uralkodandasz. Néked pedig illik szorgalmatosán figyelmezvén az isteni bölcseségnek intelmei szerint atyádnak parancsolatait megtartanod, ki is Salamon szájának általa mondja: hallgasd én fiam a te atyádnak tanítását és a te anyádnak törvényét el ne hagyjad, hogy fejedre szálljon a kegyelem143 és megsokasodjanak a te életednek évei. Eme beszédekből tehát eszedbe veheted, ha azokat, miket atyai kegyességemből meghagyok néked, megveted, mi is távol legyen, nem lész többé Istennek és embereknek barátja. Hallgassad pedig a szófogadatlanoknak, a parancsolat általhágóinak esetét és romlását. Ádám nyilvánvalóan, kit is a teremtő Úr és minden teremtetteknek alkotója maga hasonlatosságára formált, és őt mind az egész méltóságnak örökösévé tette, a parancsolatoknak kötelékét elszakította és legottan elveszítette a méltóságoknak magasságát és a paradicsomban való megmaradását. Az Istennek általa kiválasztott és kedvelt régi nép is, mert hogy Isten paran­csolatainak kötelékeit, miket a Teremtő tulajdon újjaival kötött, szétszaggatta, azért különb-különb módon elpusztult. Egy részét a föld nyelte el, más részét a pusztító ölte le és némi része egy­mással cselekedett kegyetlenül. Salamon fia is, elvetvén atyjá­nak békességes beszédeit, kevélységgel felfuvalkodván, az ő atyjának ostorai helyett kardcsapásokkal fenyegette a népet, miért is sok rosszat szenvedett ő országában és végezetül kivettetett.144 Hogy ez veled meg ne essék, engedelmeskedjél énnékem én fiam. Gyermek vagy, sok nagy gazdagságoknak közötte élő kis cselédkém, ápolva és nevelve minden szép gyönyörűségekben,
 
 
                           
nem volt részed hadba indulásoknak mind ő fáradalmaikban és a különb-különb nemzeteknek támadásaikban, mikben én már majd egész életemet töltöttem. Immár itt az idő, mikoron is néked nem kell mindéglen lágy párnáknak közepette élned, mik téged puhává és kényessé tesznek, mi is a férfiasságnak eltékozlása és a vétkeknek táplálója és sok parancsolatoknak megutálása. De néha vessző és keménység megadassék néked, hogy a te elmédet figyelmetessé tegyék azokra, miket meg­hagyok. Ezeket ezenképen elvégez­vén, térjünk rá feltett szándékunkra.

Elvégeztetett az előljáró beszéd.
 


Kezdetik a végzések rendje.
I.      A katholikus hitnek megtartásáról.
II.    Az egyházi állapotnak megbecsüléséről.
III.   A fő papoknak járó tisztesség megadásáról.
IV.    A fő embereknek és vitézeknek járó tisztességről.
V.     A törvénytevésnek és türelmetességnek megtartásáról.
VI.    A vendégeknek tartásáról és táplálásáról.
VII.  A tanácsnak nagyságos voltáról.
VIII. A fiáknak engedelmeskedéséről.
IX.    Az imádkozásnak gyakorlásáról.
X.     A kegyességről és irgalmasságról és egyéb jóságos
        cselekedetekről.

Elvégeztetett a végzések rendje.
Kezdetik a könyv. I. Fejezet. A katholikus hitnek megtartásáról. Mert hogy a királyi méltóság rendjéhez nem kell, ha csak nem hívőknek és katholikus hitbe beavatottaknak hozzá jutnia, azért is a szent hitnek mi parancsolatainkban az első helyet adjuk. Mindenek­nek előtte meghagyom, tanácsolom, javallom néked én drágalátos fiam, hogy ha a királyi koronát megbecsülni kívánod, az apostoli és katholikus hitet oly nagy szorgalommal és vigyázással megtartsad, hogy mind a néked Istentől alávetetteknek pél­dája légy és az Egyháznak minden fiai méltán nevezzenek a keresztény vallás igaz hívének, melynek nélküle, tudjad meg bizonysággal, hogy kereszténynek, avagy az Egyház fiának nem fogsz mondatni. Mert kik hamisan hisznek, avagy pediglen a hitet jóságos mivelkedéssel be nem töltik és nem ékesítik, mert hogy a hit meghal jóságos mivelkedésnek nélküle, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök országban avagy koroná­ban részük nem leend. Ha pedig megtartod a hitnek pajzsát, meglészen néked az üdvösségnek sisakja is. Eme fegyverekkel törvénynek szerinte harcolhatsz látható és láthatatlan ellen­ségeidnek ellene. Mert miképen az apostol mondja: meg nem koronáztatik, aki nem törvény szerint tusakodik. A hit tehát, melyről szólok, ímez: hogy a mindenható Atya Istent, minden teremtetteknek alkotóját, és ő egyszülött Fiát, mi Urunk Jézus Krisztust, ki angyaltól megjelentetvén születék szűz Máriá­tól és mind a világnak üdvösségéért keresztfán szenvedett, és a szent Lelket, ki a prófétáknak és evangélistáknak és apostolok­nak általa beszélt, tökéletes, oszthatatlan és szeplőtelen egy Isten­ségnek lennie erősen higyjed és minden kételkedés nélkül tart­sad. Ez a katholikus hit, melyet, miképen Athanáz mondotta, ha valaki hívségesen és erősen nem hisz, nem üdvözülhet. Ha vala­mikor is a te hatalmadnak alatta találnál olyanokat, mi távol legyen, kik a szent Háromságnak emez egységét osztani, avagy
kisebbíteni vagy gyarapítani törekednének, tudjad, hogy ezek bizonysággal bizonyost az eretnekek fejedelmének szolgái és nem a szent Egyháznak fiai. Ilyeneket pedig ne táplálj és ne oltalmazz, hogy is az Isten ellenségének ne láttassál. Mert az efféle emberek a szent hitnek fiait mindenestől fogván meg­mételyezik és a szent Egyháznak emez új népét nyomorultul megrontják. Hogy ez ne történjék, főképen gondod legyen.

II. Fejezet. Az Egyház állapotjának megtartásáról. A királyi palotában bizony a hitnek utána a második helyet az Egyház tartja, melyet elsőbben vetett a mi Fejünk, tudni méltó a Krisz­tus, annak utána az ő tagjainak, úgy mint a szent apostoloknak és szent atyáknak általa tovább palántáltatott és erősen meg­építtetett és mind a földnek kerekségén elterjesztetett. És jól­lehet szünetlenül új sarjai bocsájt, egyéb helyeken mégis mintegy régtől fogva valónak tartatik, itt pediglen, drágalátos fiam, a mi birodalmunkban ez ideig még miképen ifjút és újat prédikálják. És ezért okosabb és nyilvánvalóbb vigyázókra van szüksége, hogy a jó, mit az isteni kegyelem az ő megmérhetetlen irgalmá­ból nékünk érdemetleneknek engedett, a te henyélésednek és restségednek és mulasztásodnak miatta el ne rontassék, semmivé ne tétessék. Mert, ki is a szent Egyház méltóságát kisebbíti, avagy gyalázza, az a Krisztusnak testét törekszik megcsonkítani. Mert az Úr tulajdon maga mondotta Péternek, kit is a szent Egyháznak őrzőjévé és mesterévé tett: te Péter vagy és eme kősziklára építem én egyházamat. Őt magát bizony kősziklának nevezte, de nem mondotta, hogy fából való, sem hogy kőből való egyházat épített reája, hanem a térítésnek népét és a kivá­lasztott nemzetséget, az Úrnak hitben nevelt, keresztvízben megfürdött, chrismával megkent nyáját nevezi a reája épített szent Egyháznak, mondotta és nevezi. Ha valaki szerencsétlen eme szent Egyháznak tagjait avagy kicsinyeit botránkoztatja,
az Evangéliomnak szerinte méltó, hogy malomkő köttessék nya­kára és a tengernek mélységébe elsülyesztessék. Azaz vettessék le méltóságának hatalmáról és maradjon az igazak Egyházának kívüle ama világi nyomorúságban, miképen a pogány, és ki jöve­delmet megvészen nyereségre. És ezért én fiam, buzgó igyekezéssel kell napról-napra vigyázatost vigyáznod a szent Egy­házban, hogy inkább gyarapodást nyerjen, mintsem kárt szen­vedjen. A királyok bizony mindenekelőtt azért mondattak Augustusoknak, mert gyarapították az Egyházat. Ezeket cselekedjed te is, hogy te koronád dicséretesebb és életed boldogabb és bőségesebb legyen.

III. Fejezet. A fő papoknak járó tisztesség megadásáról. A királyoknak székét a fő papok rendje ékesíti. Ezért a királyi méltóságban a fő papok tartják a harmadik helyet. Drágalátos fiam! legyenek ők a te véneid. Őket azonképen őrizzed, miképen szemednek fényét. Ha az ő jó indulatjukat bírod, az ellenségek­nek közüle senkitől nem félendsz. Ha ők téged tiszteletben tartanak, bátorságban lész minden dolgokban. Azoknak könyör­gésük ajánland téged a mindenható Istennek. Mert hogy őket Isten az emberi nemzetségnek őrzőivé tette, és tette őket az Isten a telkeknek vizsgálóivá és mind az egész egyházi méltó­ságoknak és az isteni szentségnek elrendezőivé és kiszolgálta­tóivá. Mert ő nélkülük nem állíttatnak sem királyok, sem feje­delemségek, az ő közbenjárásuknak általa eltöröltetnek az embe­reknek vétkei. Ha őket teljességgel szereted, bizonysággal bizo­nyost tenmagadat meggyógyítod és te országodat tisztességgel kormányozod. Mert ő kezeikben tétetett a hatalom, hogy ben­nünket vétkeinkben megkötözzenek, avagy vétkeinktől megoldozzanak. Mert Isten nékik örök testamentumot szerzett és külön választotta őket az emberektől és a maga nevének és szentségé­nek részeseivé tette, és Dávidnak, az istenes királynak miatta
megtiltotta, hogy emberektől megfeddessenek: ne bántsátok én felkentjeimet. Bántja pedig Istennek felkentjeit, ki is az isteni és kánoni törvénynek ellenére a szent rendű férfiakat hamis vádakkal gyalázza és őket világiak szine elé állatja. Mit is én fiam, te néked cselekedned mindenestől megtiltok, ha boldogan akarsz élni és a te országodat megbecsülni akarod, mert eme dolgokban mindeneknek felette az Isten sértetik. Ha pedig ezeknek közüle, kikről szó vagyon, valakivel történetesen fed­désre méltó bűn megesnék, mi is távol legyen, fedd meg őt három szór, négyszer egyedül te közötted és ő maga között, az Evangéliomnak parancsa szerint. Ha akkor a titkos intelmeket meghall­gatni nem akarja, fenyitsd meg az emberek közösségének előtte, ím ezek szerint: ha meg nem hallgatja azokat, mondd meg az Egyháznak. Mert ha te eme rendet megtartandod, teljességgel felmagasztalod a te dicsőséges koronádat.

IV. Fejezet. A fö embereknek és vitézeknek járó tisztesség­ről. A királyságnak negyedik ékessége a fő embereknek, ispá­noknak, vitézeknek hívsége, erőssége, serénysége, nyájassága, okossága. Mert ők az országnak védői, az erőteleneknek oltal­mazol, az ellenségnek rontói, a határszéli tartományoknak növe­lői. Mert ők fiam, atyáid és testvéreid. Ezek közül pedig senkit szolgaságra ne vess, avagy szolgának ne nevezz. Ők te néked vitézkedjenek, ne szolgáljanak. Uralkodjál mindnyájuknak felette békességesen, alázatosan, szelíden, haragnak, kevélység­nek és gyülölségnek nélküle, mindiglen elmédben tartván, hogy mind az embereknek egy állapotjuk vagyon, és hogy semmi fel nem emel, hanemha az alázatosság és hogy semmi meg nem aláz, hanemha a kevélység és a gyűlölség. Ha békességes lész, akkor királynak mondatol és király fiának, és szeretve lész mind a vitézektől. Ha haragos, kevély, gyűlölködő, békételen lész, nyakadat az ispánoknak és fő jobbágy uraknak fölébe felemeled,
bizony a vitézeknek ereje a királyi méltóságoknak lankadására lészen és idegeneknek adatik a te országod. Ettől félvén, az ispá­noknak életét jó erkölcsöknek rendtartásával kormányozzad, hogy is te szereteteddel felövezetten a királyság méltóságához mindiglen hívségest ragaszkodjanak, hogy országiásod mindiglen békességes legyen.

V. Fejezet. A törvénytevésnek és türelmetességnek meg­tartásáról. A türelmetességnek és törvénytevésnek megtartása a királyi koronának ötödik ékessége. Dávid király és próféta mondja: Isten, adjad a te ítéletedet a királynak, és egyebütt: a királynak tisztessége ítéletet szeret. A türelemről Pál apostol ezenképen beszél: békességes tűrök legyetek mindenekhez. És az Úr az Evangéliomban: a ti békességes tűrésetekben bírjátok a ti leikeiteket. Erre figyelmezzél fiam: ha bírni akarod a királyság­nak tisztességét, szeressed az igaz ítéletet. Ha bírni akarod a te lelkedet, légy türelmes. Valahányszor, én drágalátos fiam, íté­letre érdemes dolog kerülend eléd, avagy néminemű főbenjáró bűnös, ne légy türelmetlen, vagy esküvéssel ne erősítgesd, hogy őt megbünteted, mi is állhatatlan és romlandó, mert a balgatag fogadástevések erőtelenek; avagy ne mondj ítéletet tenmagad, hogy a te királyi méltóságod alább való ügyben forgolódván ne csorbuljon, hanem inkább bocsássad az efféle dolgot bíráknak elébe, kikre is ez bízatott, hogy ők, ő törvényeiknek szerinte ítélkezzenek ebben. Tartózkodjál bírónak lenni, örvendezzél, hogy király vagy és annak mondatol. Mert a békességtűrő kirá­lyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig kegyetlenkednek. Vala­mikor is adatik néked valamiben ítélned, mi te méltóságodhoz illő, békességes tűréssel és irgalmatossággal, avagy szánakodással ítéljed meg, hogy dicséretes és ékes legyen a te koronád.

VI. Fejezet. A vendégeknek tartásáról és táplálásáról. A vendégekben és jövevényekben oly nagy haszon vagyon,
hogy méltán tartható a királyi méltóságnak hatodik helyén. Mert kezdetben kiváltképen azért növekedett a római birodalom és valának felmagasztaltak és dicsőségesek a királyok, mert sok nemesek és bölcsek gyülekeztek oda különb-különb részekből. Róma pedig bizony mind mai napig szolgáló lenne, ha az Aeneidák szabaddá nem tették volna. Mert miképen különb­különb részekből és tartományokból jönnek vendégek, azon- képen különb-különb nyelveket és szokásokat és különb-különb tanulságokat és fegyvereket hoznak magukkal, mik mindenek a királyi udvart ékesítik és felmagasztalják, és megfélemlítik a kívülről valóknak magahittségüket, mert egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és romlandó. Azért én fiam, parancsolom néked, hogy őket jó akarattal megelégítsed és tisztességben tartsad, hogy nálad örömestebben tartózkodjanak, mintsem egyebütt lakozzanak. Mert ha te megrontani törekedel, mit én építettem, avagy mit én gyűjtöttem te széjjel hányod, bizony a te országod felette nagy kárt szenvedend. Mi is, hogy ne történjék, országodat naponként növeljed, hogy te koronádat mindenek felségesnek tartsák.

VII. Fejezet. A tanácsnak nagyságos voltáról. A királyok­nak törvénytevő székén a tanács igazsággal foglalja el a hetedik helyet. Mert a tanács által tétetnek királyok, intézteinek országok, védelmeztetik a haza és indíttatnak a háborúk, vétetik a győzelem, elűzetnek az ellenségek, hivatnak a barátok, rakatnak városok és elrontatnak az ellenségeknek táborai. Mikor vagyon tehát haszon a tanácskozásban? Mert miképen én látom, a balgáknak és két­kedőknek és közép szerint valóknak általa, nem gyüjtethetnek össze férfiak, hanem kell, hogy a nagyobbak és jobbak és bölcsebb és felette tisztes öregebbek megszólaljanak és felékesítsék azokat. Azért én fiam, ifjakkal és kevésbbé bölcsekkel ne tanácskozzál, avagy tőlük tanácsot ne kérj, hanemha a tanácsbeliektől, kiket
eme dolog illet koruknak és bölcseségüknek miatta. Mert a királyok tanácsait a bölcseknek szívébe kell bezárni, nem pedig a balgatagok szelességének általa kiterjeszteni. Mert ha böl­csekkel jársz, bölcs lész, ha balgatagokkal forogsz, társuk lész, miképen a szent Lélek mondja Salamonnak általa. Dávid is ezenképen énekel: a szenttel szent lészesz, és az ártatlan emberrel ártatlan lészesz, és a választottal választott lész, és az elfordulttal elfordulsz. És ennek kívüle, mely dolog kinek- kinek korához illő, abban gyakorolja magát, tudni méltó az ifjak fegyverforgatásban, a tanácsbeliek a tanácsokban. Mind- azáltal az ifjakat nem kell elűznöd teljességgel a tanácstól, valahányszor pedig tanácsot tartandasz velük, ha alkalmatos is lenne tanácsuk, vidd mégis mindiglen az öregebbek elé, hogy minden cselekedeteidet a bölcseségnek mértékével mérjed.

VIII. Fejezet. Hogy követnünk kell eleinket és a fiák engedel­meskedjenek szülőiknek. Eleinknek követését a királyi méltó­ságban a nyolcadik hely illeti meg. Tudod, hogy mindeneknél nagyobb királyi ékesség az előttünk valóknak törvényeit követ­nünk és tisztes szülőinknek szerinte cselekednünk. Mert, ki is megveti eleinek törvényeit, annak nincsen gondja az isteni törvényekre sem. Mert azért vannak az atyák, hogy táplálják az ő fiaikat, és azért vannak a fiák, hogy engedelmeskedjenek ő szülőiknek. Ki is tulajdon atyjának ellene áll, az Istennek ellensége, mert minden engedetlenek az Istennek állnak ellene. Az engedetlenségnek lelke bizony széjjel szórja koronádnak virágait. Mert az engedetlenség mind az egész országnak rom­lása. Azért is én drágalátos fiam! a te atyád, tudni méltó az én parancsolataim legyenek mindiglen előtted, hogy a te szeren­cséd mindenütt királyi gyeplőknek általa kormányoztassék. Én szokásaimat pediglen, miket királyi méltósághoz illendőknek látsz, kétségnek minden béklyója nélkül kövesd. Mert nehéz
neked eme tartománynak uralmát tartanod, ha nem leendesz az előtted uralkodó királyok szokásainak követőjévé. Melyik görög igazgatná a latinokat görög erkölcsöknek szerinte, avagy melyik latin igazgatná a görögöket latin erkölcsöknek szerinte? Azért is kövessed én erkölcseimet, hogy a tiéidnek közötte kiválónak tartassál és az idegeneknek előtte dicséretesnek.

IX. Fejezet. Az imádságnak gyakorlásáról. Az imádságnak gyakorlása a királyi üdvösségnek mindeneknél nagyobb ki­érdemlője, és ezért a királyi méltóságnak zsolozsmájában ezenképen énekel a kilencedik rendtartás: a szünetlen imádkozás a bűnöknek lemosása avagy megbocsátása. Te pediglen én fiam, valahányszor az Istennek templomába mégy, hogy az Istent Salamonnal, a királynak fiával, tulajdon magad is király lévén, imádd, mindiglen ezenképen beszélj: küldd el Uram a böl­csességet a te nagyságodnak székéről, hogy vélem légyen és vélem munkálkodjék, hogy tudjam, mi légyen kedves te előtted minden időkben. És ismét: Uram Atyám és életemnek Istene, ne hagyj el engem álnokságnak gondolatában. Szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz indulatú kívánságot távoz- tassad el tőlem. Uram, vedd el tőlem a megkívánást és a tiszteletlen léleknek és zúgolódásnak ne adj által engem Uram. Bizony emez imádságot mondották a régiek mikoron imádkoztak. Te is ezenképen imádkozzál, hogy Isten tőled minden bűnöket eltávoztatni méltóztassék, hogy is mindenektől győzhetetlen királynak neveztessél. Imádkozzál, hogy a henyélést és bágyadt- ságot is elűzze tőled és adjon néked segedelmet minden jóságos cselekedetekhez, hogy ezeknek általa a látható és láthatatlan ellenségeket meggyőzzed, hogy nyugodalmasan és az ellen­ségeknek minden támadásától mentségesen, mind a te alatt­valóiddal egységben, békességesen végezhessed a te életednek futását.
 
X. Fejezet. A kegyességről és irgalmasságról és egyéb jósá­gos cselekedetekről. A jóságos cselekedeteknek rendje teszi teljessé a királyoknak koronáját, és a parancsolatokban tizediknek tétetik. Mert a jóságos cselekedeteknek Ura, maga a királyoknak Királya, miképen ő égi seregének teljessége tíz karból áll, azonképen legyen a te életed forgásának is tíz parancsolatja. Kell, hogy a király kegyes, irgalmatos és egyéb jóságokkal teljes és felékesített legyen. Mert a gonosz és kegyetlen király hiába követeli magának a király nevet, mivel hogy tyrannusnak mondatik. Azért tehát szerelmetes fiam, én szívemnek édessége, jövendő sarjnak reménysége kérlek, parancsolom, hogy mindenütt és mindenek­ben malaszttól gyámolíttatva nem csak atyádfiáihoz és rokonaid­hoz, avagy fő emberekhez, vagy vezérekhez, vagy szomszédok­hoz és lakosokhoz légy kegyelmes, hanemha az idegenekhez is és mindenekhez, kik te hozzád jőnek. Mert a kegyességnek mivé téged mindeneknél nagyobb boldogságra vezet. Légy irgalmas mindenekhez, kik erőszakosságot szenvednek, mindig- len amaz isteni példát tartván a te szívedben: irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Légy türelmetes mindenekhez, nem­csak a hatalmasokhoz, hanem a hatalom nélkül szűkölködőkhöz is. Légy végezetül erős, hogy téged a jó szerencse felette föl ne emeljen, avagy a rossz szerencse le ne verjen. Légy alázatos is, hogy az Isten téged felmagasztaljon itt és a jövendőben. Légy bizony mértékletes, hogy mértéken túl senkit ne büntess avagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy az igazságnak soha ellene ne állj. Légy tisztességtudó, hogy szántszándékkal soha senkit szégyenre ne vígy. Légy szemérmetes, hogy a gonosz kívánság valamennyi fertőjét, miképen halálnak ösztökéjét elkerüljed.
 
Mind ezekből a felül elmondottakból tevődik egybe a királyi korona, miknek nélküle senki sem uralkodhat itt, sem az örökké­való birodalomba meg nem térhet.
 
 
Elvégeztetett.
Vissza a tartalomhoz