Szt. István nagyobbik legendája - Magyar Legendarium

Tartalomhoz ugrás
Szent István élete
[I.] AZ ÚR LETEKINT A MAGYAROKNAK IGAZ ISTEN TISZTELETÉT NEM ISMERŐ, TUDATLAN ÉS KÓBORLÓ NÉPÉRE ÉS AZT A SÖTÉTSÉG ÉJSZAKÁJÁBÓL AZ ÖRÖKKÉVALÓ JUTALMAZÁS REMÉNYSÉGÉRE TÉRÍTI.



Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnét felülről vagyon, szálkán alá a világosságok Atyjától. Mert semmi jó sem lehet avagy történhet e világon Isten irgalmának jótéte nélkül. Miképen az isteni gondviselés szeme az égieknek nékie szolgáló jóságos cselekedeteit és ren­díthetetlen állapotját tetszéssel szemléli, azonképen a bukott embert is irgalmatost szemlélni méltóztatik, mívelkedvén az ő megújhodásán. Ezért is csodálatosképen azt végezte, hogy az, kit maga képének méltóságával ékesítetten teremtett, meg­testesülésének szentsége által atyai országának örökösévé váljék.
Beteljesedének pátriárcháinknak és prófétáinknak jövendölései mi Megváltónkban, ki is magyarázhatatlanul Szűztől született, kereszten szenvedvén és meghalálozván, harmadnapon feltáma­dott, tanítványaival negyven napon társalkodván, szemük láttára a magas égbe felméne, ülvén természetesen és hatalmasan Atyjának jobbja felől, és a vigasztaló szent Lelket, ki is Atyjától és Tőle származott, nagyindulatosságú zúgásnak csodálatos eljövetelével, az ő fogadott fiaira bocsátotta. Ki tüzes nyelveknek képében megjelenvén, minden nyelvek tudományát adta nékik és égi hatalmánál fogva csodatételeknek fenséges erejével fel­magasztalta őket. Kinek égő szerelmétől lángolón, miképen azt mi Üdvözítőnk nékik elsőbben meghagyta, az Evangéliom tanítása tisztjének követségében mind a világot megjárták, vetvén isteni magvát az Igének. Némelyik közülük országokat királyaikkal, némelyik fejedelemségeket fejedelmeikkel, némelyik országoknak és tartományoknak részeit és vidékeit az ő kor­mányzóikkal és elöljáróikkal térítette a keresztény vallás szol­gálatára. És a szent Léleknek felette nagy lángolásától oly igen megerősödött mind a kerek világon az Egyház fundamentoma, hogy maga a világ fő városa Róma és a császári méltóságnak birodalma is nyakát Krisztus hitének alájavetve, hiábavaló tévely­géseiről lemondott. Nem maradt sem ország, sem pedig nemzet, hol is Krisztusnak irgalmát némelyek be nem fogadták volna. Történt ezenképen, hogy az isteni kegyelem könyörületest letekintett az égből a kárhozat és tudatlanság fiainak Isten tiszteletét nem ismerő, tudatlan és kóborló népére, a magyarokra és egyéb Pannónia földjén lakozókra,60 hogy tulajdon azokat, kiket örök titkos végzése szerint annak előtte a keresztények kicsapongásainak megbosszúlására természetes székeikből a nap­nyugat! részekbe kihívott,61 az eleve rendelt időnek teltével, a hamisság útjáról az igazság ösvényére, a sötétség éjszakájából az örökkévaló jutalmazás reménységére térítse.
[II.] AMAZ IDŐBEN VOLT EGY GYÉCSÁNAK MON­DOTT FEJEDELEM, KI JÓLLEHET MÉG A POGÁNY SZOKÁST TARTOTTA DE KEBLE KERTJÉBEN AZ IGAZ HITNEK ELVETETT MAGJA MÁR CSIRÁT BOCSÁTOTT.

Amaz időkben volt egy Gyácsának mondott fejedelem/2 ötödik attól fogva, ki is magyaroknak Pannóniába való bejövetelükkor első vezérük volt.63 Kezdetben kemé­nyebben és kegyetlenebbül hatalmatost bánt övéivel, de felette könyörületes és bőkezű volt az idegenekkel és kiváltképen a keresztényekkel, jóllehet ő maga akkoron még a pogány szokást tartotta, mégis a lelki kegyelem fényességének közeledtére a körülvaló istenes tartományoknak minden szomszédaival békes­séget keresett, melynek annak előtte sohasem volt szeretője, miért már ezekből is kiviláglik, ki fiává kívánkozott lenni, mi Üdvözítőnknek az Evangéliomban mondott beszédei szerint: „boldogok a békességesek, mert Isten fiainak fognak mon­datni."64 Ennek kívüle meghagyta, hogy egyéb keresztényeknek, kik az ő országába bejönni akarnak, vendégszeretetnek és békes­ségnek nyájasságát kimutassák, a papoknak és szerzetes atya­fiaknak engedelmet adott, hogy elébe járulhassanak, kiket is kedvére hallgatván örvendetest örvendezett, hogy az igaz hitnek keble kertjében elvetett magja csirát bocsájt.

[III.] ÉS HIVÉSRE TÉR A MAGYAROKNAK FEJEDELME, ÉS AZ ÚR GYÖNYÖRŰSÉGES IFJÚ KÉPÉBEN ANGYALT KÜLD EL HOZZÁ, KI MONDJA NÉKI, HOGY FIA SZÜLETNEND, KI LÉSZEN AZ ÚRNAK EGYIK VÁLASZTOTT KIRÁLYA, MIÉRT IS LELKI KÖVETSÉGBEN EGY FÉRFI LÉSZEN ELJÖVENDŐ.

Minek többet ? Elérkezett az égben elrendelt idő és tulajdon ő az ő atyjafiaival hivésre tért és megkeresztelkedett,65 fogadván, hogy minden alattavalóit a keresztény hitre térítendi. Mert hogy pedig felette szorgalmatoskodott a lázadók megfékezésében és szentségtörő szoká-
saiknak rontásában és a szent Egyház előmenetelére püspökségeknek felállításában, csodálatos éjszakai látomással vigasztalta őt az Úr, állatván elébe gyönyörűséges ábrázatú ifjút,66 ki is mondotta néki: „békesség véled, Krisztusnak választottja, meghagyom néked, légy a te búsulásodnak felőle bátorságban,
nem néked adatott véghezvinni azokat, amiken elmélkedel, mert emberi vértől megfertőzöttek a te kezeid. Tőled származand a születendő fiú, kire is az isteni gondviselés rendeléséből mindezeknek elvégzését bízza az Úr. Lészen belőle az Úrnak egyik választott királya, ki a földi élet koronáját elcserélendi az örökkévaló koronával. Ezért is a hozzád lelki követségben elküldendő férfit tisztességgel befogadd, a tisztességgel befogadottat megbecsüljed, félvén az utolsó kárhozat rettegését és a reménységnek szünetlen szerelmétől ragadtatva, mely nem csalatkoztat, intelmeire tetetés nélkül, hívséges szívvel figyelmezzél.“

[IV.] SZENT ADALBERT PÜSPÖK A MAGYAROK ORSZÁGA FELÉ VESZI ÚTJÁT ÉS MINEK UTÁNA A FEJEDELEM JÓSZERE­TETTEL BEFOGADJA ÖT, MAGYARORSZÁGBAN FÉNYESKED- NI KEZD A VILÁGOSSÁGOKNAK VILÁGOSSÁGA A KRISZTUS.

Felserkenvén a fejedelem, az álomnak látomásáról elsőb- B ben az ő szivében, annak utána a Krisztusnak híveivel u és az ő övéivel elmélkedőn Istennek hálát adott, kitárt kezekkel alázatost földre borulván, magát, fejedelemségét szüle­tendő fiával, könnyek hullatásának közepette annak oltalmába ajánlotta, ki nem aluszik, sem nem szunnyadozik. Miközben ő az Istennek felőle megjövendölt férfiről töprenkedik, jelentik néki, hogy Adalbert, a cseh egyháznak fő papja feléje veszi útját,67 hogy az ő megtéréséért és hitében tetetés nélkül való megerősödéséért Úr Istennek dicséretére áldozatot bemutasson. Kimondhatatlan örvendezéssel örvendeznek ezeken Krisztusnak
új vitézei; a vezér minden híveivel Krisztus növendékének elébe ment, tisztességgel fogadta és miképen látomása őt erre intette, ő istenfélelmének és szerelmének miatta mindenképen kimutatta néki, hogy az engedelmességnek fia lészen. Ennek okából a fejedelemnek meghagyására minden helyeken gyüle- kezének az ő meg nem szelídített népei, a szent püspök szünet­lenül int, téríttetnek és kereszteltetnek az országnak fiai, állít­tatnak sok helyeken szentegyházak.68 Ama világosság, mely megvilágosít minden embereket, elűzvén a sötétséget, kezde Magyarországon fényeskedni és ímé, szavai a jövendölésnek beteljesültek, mondván: a pogányság népe, mely sötétségben bolyongott, láta nagy világosságot, eme láthatatlan világosságnak világossága a Krisztus, kit pogányok meglátni akkor érdemeltek, mikor a sötétségből előhívatván, Őt igaz világosságnak, igaz Istennek és embernek teljességgel hitték.

[V.] MEGSZÜLETIK A FEJEDELEMNEK FIA. A KERESZTSÉGBEN ADATIK NÉKI ISTVÁNNAK NEVE. IFJÚSÁGA ELSŐ FOKÁN A NÉPNEK ÉLÉRE ÁLLÍTJA ÖT ATYJA, KINEK NAPJAI BETELVÉN, MEGTÉR AZ ÖRÖK ÉLETRE. BOLDOG ADALBERT PÜSPÖK PEDIGLEN TULAJDON AMAZ ESZTENDŐBEN PRUSS IÁBAN VÉRTANUSÁGOT SZENVED.

Ezenközben megszületők a fejedelemnek az Úrtól megjövendölt fia, kit is a próféta szerint elsőbben ismert az Úr, mintsem hogy anyja méhében fogantatott volna.69 Eme fiút az Istennek előtte kedves Adalbert püspök az ő hitének igazsága szerint felkente olajjal, megkeresztelte és befogadta.70 Adatott néki Stephanusnak, vagyis Istvánnak neve, nem hisszük, hogy ez Isten akaratának kívüle történt volna. Mert István jelentése görögül az, mi latinul: koronázott. Kedvére vala tudni illik Istennek, hogy ő a jelenvaló életben hatalmatost uralkodjék és végezte felőle, hogy őt a jövendő életben az örökkévaló boldogságnak koronájával ékesíti az örök
élet el nem múló dicsőségének elnyerésére. Növekedett a kisded királyi neveléssel tápláltatván71 és mikor a gyermekkoron áthaladt, mikor ifjúságának első garádicsára felhágott, az ő atyja összehívta Magyarországnak fő embereit a következő renddel,72 a közös tanácskozás végzéséből fiát, az utána majdan uralkodandó Istvánt a népnek élére állatta és ennek megerősítésére külön-külön mindenektől az ő hittevésüket vette. Ezeknek utána napjai betekével az Úr megtestesülésének DCCCCXCVII. esztendejében az élet hitvány örömeit égi örömmel cserélte fel, és tulajdon amaz esztendőben boldog Adalbert püspök Isten igéjének hirdetésére bement oroszok földjére,73 hol is a vértanuság pálmájával koronáztatott.



[VI.] MIKÉPEN VISZI VÉGHEZ ISTVÁN, A BOLDOG IFJÚ, A KERESZTÉNYSÉG ÚJ PALÁNTÁLÁSÁT ÉS MIKÉPEN TÁMADNAK ELLENE A POGÁNYOK, KIKET Ő LEIGÁZ.

Mikoron is a pannoniai ország már a boldog ifjú akara­tára fegyelmezett, ő a körülvaló népekkel a hittevéssel kö­tött békességet megerősítette, hogy amiket is elméjében forgat vala, azokat a kereszténységnek új palántálásában bátor- ságosabban végre is vihesse. De minden jónak ellensége, az irigységgel és gonoszsággal teljes ördög, hogy Krisztus növen­dékének szent eltökélését rontsa, ellene belső háborúságot tá­masztott,74 mikor is sugalására a pogány nép vonakodván nyakát a keresztény hit igájának alá vetni, azon mesterkedék, hogy vezéreivel egyetemben kivonja magát uralma alól.75 Ezeket mindnyájukat a dicsőséges kereszt jelének oltalmával és Isten anyjának, az örökké szűz Máriának érdemeiért az Úr kedves püspökének Mártonnak és a szent vértanúnak Györgynek zász­laja alatt vezéreiknek leöletése után legott maga szolgálatára hajlította76 és a keresztelő vízben megferedetteket, osztatván nékik hívséges papoknak általa az üdvösségnek intelmeit, az egy Isten tiszteletére kényszerítette.77

[VII.] BEHÍVJA SZENT ISTVÁN AZ ö ORSZÁGÁBA A SZENT ÉLETŰ PAPOKAT ÉS BARÁTOKAT. JÖN ASCHE- RIK ATYA Ö TANÍTVÁNYAIVAL, JÖN BONIFÁC, SZENT ANDRÁS ÉS SZENT BENEDEK, ÉS ASCHERIK ATYA MEGÉPÍTI A VASAS HEGY TÖVÉBEN MONOSTORÁT.

Minek utána Krisztus vitéze az ő ellenségeit legyőzte, lelki örömmel telten eltökélte magában, hogy elméjé- nek minden tehetségével az Evangéliom magvának befogadására adja magát. Alamizsnálkodásokkal és könyörgések­kel töltvén idejét, sokszor az egyháznak pádimentomára leborulva könnyeknek hullatásával bízta Isten akaratjára az ő el tökélésének

(5) Magyar Legendárium.
teljesedését, hogy ő, ki is nélküle mit sem cselekedhetnék, rendelése teljesítésének segedelmével és jóságos cselekedeteknek gyakorlásával feltett jószándékát véghez vihesse. Mert hogy ezeknek kezdésére és végzésére Krisztus híveinek tanácsára volt szüksége, kívánságát kikiáltóinak és leveleinek általa minden tájakon elhíresztelte. Ennek utána, buzdíttatván a vigasztaló szent Léleknek sugalásától, sok oltárospapok és egyházi emberek elhagyták az ő székhelyüket, választották a zarándoklást apátok és szerzetes atyafiak, nem kívánkozván semmi javakra, hanemha csak arra, hogy a felette buzgóságos fejedelem oltalma alatt regu­láiknak szerinte éljenek. Eljőve közéjük a jámbor életű Ascherik atya78 is ő tanítványaival, kiknek egyike, kit Bonifácnak mondottak, később Ascherik atya helyébe apátúrrá választatott, mikor a boldog királynak általa az Ige hirdetésére Magyarország alsó részeibe kiküldetett, nyakán karddal sujtatván, jóllehet tovább élt, nem fosztatott meg a vértanuság érdemétől. Jövének egyebek is ketten lengyelek földjéről, kik remete életet választottak, mert hogy kedvükre vala az elmélkedés. Közülük egyik, kit Andrásnak mondottak,79 hitvallásának érdeméért, mívelvén általa az Úr csodáknak bizonyságtevő jeleit, felvétetett az angyalok karába, a másik, Benedek, vérét Krisztusért ontván, csodála­tosan megkoszorúztatott.80 Ascherik apát övéivel tisztességgel befogadtatván, a Vasas hegy tövében szent Benedek atyáról nevezett monostort épített,81 hol is a monostori gyülekezet a regulának szerinte való fegyelemben mai napig virágozván, ideigvaló bőségnek táplálékában bővelkedve, semmi egyébben nem szűkölködik, csak hogy maga és egyebek lábait az Evangéliomnak szerinte megmosogassa.
VIII.] A NAGYKERESZTÉNY FEJEDELEM ORSZÁGÁNAK TARTOMÁNYAIT TÍZ PÜSPÖKSÉGRE OSZTJA, FŐ SZÉ­KÜKKÉ LÉSZEN AZ ESZTERGOMBELI ÉS ÁLLÍTTATIK ÉLÉRE ASCHERIK APÁTÚR, ALAPÍTTATNAK SZENT­EGYHÁZAK ÉS A FEJEDELEM PANNÓNIA SZENT HEGYÉN, SZENT MÁRTONRÓL NEVEZETT MONOSTORT ÉPÍT.

Mind ezekkel Istennek szolgája, a felette keresztény fejedelem némi napon közösen mindenekkel, egyébkor külön-külön egyikükkel tanácskozván, a tartományokat tíz püspökségre osztotta, végezvén, hogy az esztergombeli a római apostoli széknek helybenhagyásával és megerősítésével az egyéb püspökségeknek fő széke és mestere leend.82 Ennek élére, egyházi törvények szerint való választással, püspöki mél­tóságú infulával ékesítetten a felül mondott tisztelendő Ascherik apátot állította. Kinek tanácsából az egyéb székeket az atyák gondviselésére és gyámolítására bízta. Minden helyeken meg­vetik fundamentumait a szentegyházaknak, kanonokoknak kolos­torai támadnak, virágoznak a regula szerint élő kanonokok gyüle­kezeteinek kolostorai. Az Isten szolgáinak nagy özönlésük támad mindenfelől, kik a felette bőkezű fejedelemhez való kívánkozásuk- ért elnyerték kegyes befogadásuknak vigasztalását. És, mert hogy Pannónia boldog Márton püspöknek születése által dicsőíttetik, kinek érdemeiért is a Krisztushoz hívséges király, miképen már mondottuk, az ellenségen győzelmet vett, Isten előtt kedves tanácsot tartván, a szent püspöknek telke mellett, a szent hegynek mondott helyen,83 ennek nevéről nevezett monostort rakott, azt bőséges birtokokkal és jövedelmekkel és minden szüksé­gesekkel ellátta, miket is a megtértek akaratával, a dézsma- szedésekkel hasonlatossá tett a püspökségekhez.84
[IX.] A BOLDOG FEJEDELEM KIRÁLYI MÉLTÓSÁGÚ
KORONÁVAL SZERENCSÉSEN MEGKORONÁZTATIK.



Atyjának halála után ötöd esztendőben, ezenképen akarván az isteni kegyelem, minek utána elhozták az apostoli áldásnak leveleit, a püspökök a papsággal, az ispánok a néppel illő dicséreteket nagy felszóval kiáltozván, az Istennek kedves Istvánt királynak kikiáltják és a szent kenettel felkentet
királyi méltóságú koronával szerencsésen megkoronázzák.85 Az uralkodói méltóság jelének vétele után pediglen, hogy ö milyen életű és megfontolású férfi volt, bizonyságot tészen arról Magyar­ország püspökeivel és fő embereivel alkotott törvénykönyve, hol is, tudni méltó, mindennemű véteknek mérge ellen orvosságot ren­delt.86 És hogy magát ama békesség fiának bizonyítsa, mely bé­kességgel Krisztus a világot egybe tette, a maradandó törvény aláírásával maradékaira másíthatatlanul hagyta, hogy senki a másikat ellenségesen meg ne támadja, senki az ő ellenségét bírák törvénylátása nélkül ne sértse, özvegyeket és árvákat senki ne nyomorgasson.

[X.] ÉS KIRÁLYSÁGÁNAK TÁRSÁUL GISLÁT VESZI FELESÉG­NEK. A KIRÁLYNÉASSZONY, KI IS AZ ISTENNEK SZOLGÁLÓ GYÜLEKEZETEK JÓLTEVÖJE, FELÉKESÍTI A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG EGYHÁZÁT, A KIRÁLY PEDIGLEN, HOGY MIN­DENEKET MEGNYERJEN, APOSTOLNAK SZERINTE CSELEKSZIK.

Királyságának társául pediglen kiváltképen sarjadéknak okáért a felséges méltóságú római császárnak, tudni méltó a szelídségéért kegyesnek mondott Heinriknek Gisla nevezetű húgát vette feleségnek, kit is szent kenettel felkenvén, a koronának viselésében társának kijelentett.87 Ki is, hogy az isteni tisztelet rendtartásában milyen volt és hogy az Istennek szolgáló gyülekezetek körül jóltevőnek mily gyakorta mutatkozott, arról sok egyházaknak keresztjei és edényei és csodálatos mívelkedéssel megkészített vagy szőtt dolgai még mai napig is bizonyságot tesznek.88 Mindenek felett pedig bizony­ságot tészen a veszprémbeli püspökség egyháza, melyet is fun­damentumától kezdve az Istennek szolgálatára mindenekkel elégségesen tulajdon ő, aranyban, ezüstben és öltözeteknek sokaságában jelesen fölékesített.89 Maga a király pediglen a nem régen alapított püspökségeket, az apátságokkal egyetemben föl­
dekkel és udvarokkal, szolgákkal és jövedelmekkel királyian ellátta, keresztekkel és edényekkel és egyéb Isten szolgálatára való eszközökkel, annak szerinte, mire kinek-kinek szüksége volt, bőségesen ékesítette. A szerzetes atyafiaknak életét és társaságát egyszer egyebekkel, máskoron maga személyében vizsgálva, szorgalmatost figyelte, s a resteket dorgálta, a vigyázókat jószeretetébe vette, a kanonokok tisztét a Krisztusnak és Egyháznak tanítása szerint a püspököknek gondviselésébe ajánlotta, apostolnak szerinte mindeneknek mindeneket cselekedett, hogy mindeneket megnyerjen.



[XI.] SZENT ISTVÁN MAGÁT ÉS ORSZÁGÁT SZŰZ MÁRIA OLTALMÁBA AJÁNLJA ÉS DICSÉRETÉRE FEHÉRVÁROTT CSODÁLATOS MÍVŰ SZENTEGYHÁZAT ÉPÍT. JERUSALEMBEN ÉS RÓMÁBAN MONOSTOROKAT RAKAT, MA­GYAROKNAK ZARÁNDOKHÁZAT ALAPÍT, ÉS AZ EGY­HÁZAT KONSTANTINÁPOLYBAN IS MEGAJÁNDÉKOZZA.

Eme férfi hívséges vala mind az ő cselekedeteiben, magát Istennek mindenestől alávetette, magát országával együtt fogadalomnak és felajánlásnak általa szünetlen könyör­gésekkel Isten örökké szűz anyjának, Máriának oltalma alá helyezte, kinek tisztelete és dicsősége oly hires a magyaroknál,
 
hogy eme Szűz mennybemenetelének ünnepét az ő tulajdon nevének hozzáadása nélkül nyelvükön Asszony napjának híd- dogálják.90 És hogy az ő oltalmának nagyobb bőségét elnyer­hesse, magának a királyi székhelynek városában, mely mon­datik Fehérvárnak,91 tulajdon amaz örökké Szűznek dicsé­retére és nevére csodálatos mívelkedéssel hires és nagy basilikát kezdett rakatni, melyben a kórusnak falát faragásokkal meg­tarkította, pádimentomát pedig márványlapokkal rakatta ki, melyet, akik látták, mi beszédeinknek igazságáról bizonyságot tesznek, mondván, hogy palástoknak, egyházi ruháknak és egyéb ékességes dolgoknak számlálhatatlan sokféleségei vannak ott és az oltároknak körűié sok sáraranyból vert és drágalátos kövekkel befoglalt táblák, a Krisztus asztalának föléje fölállított csodálatos mívű ciborium és mindennémű kristály, onyx, ezüst, arany edényekkel színültig megtöltött kamara. Már azidőben eltökélte magában Istennek fia, hogy amije akkor volt és amiket még nyerhet, mind a Krisztusnak ajánlja, kinek adományából azokat vette, hogy az, ki őt a jelenvaló világ dicsőségére és tisz­tességére méltóvá tette, kegyelmesen a mennybéli ország fiai közé felvenni méltóztassék. Olvassuk a próféciában az aposto­lokról írva, hogy mind e földre kiment az ő hangjok, et cetera. Bizonysággal bizonyos, hogy ezek nem csak a tizen­kettőről mondattak, hanemha mindenekről, kiket Isten az Evangéliom hirdetésére kiküldött, kiknek hite és beszédei és jóságos cselekedetei által gyarapodást nyert az Egyház, kik között eme mindeneknél keresztényebb király, miképen tartatik, nem a kisebbek közül való volt; az ő jó akaratjának és cselekedeteinek híre, melyet maga birodalmában az egyházak építésében gyako­rolt, messzefekvő és felette híres földeket betöltött. Mert Jeru- sálemben, Krisztusnak emberi természet szerinti tartózkodása helyén szerzeteseknek klastromot állított, gazdagítván azt min­dennapi étekhez bőséget szolgáltató földekkel és szőlőkkel.
A világ fő városában, Rómában, az első vértanúnak, Istvánnak nevéről nevezett, tizenkét kanonokot számláló, minden hozzávalókban bővelkedő gyülekezetét alapított és kővel köröskörül falazott szállást az apostolok fejedelmének, szent Péternek küszöbét imádság okából kereső magyaroknak befogadására.92 Magát a királyi várost, Konstantinápolyi sem hagyta jótéteményei ajándékainak híjjával. Melyet csodálatos mívű szentegyházzal és mindennemű hozzátartozó szükségesekkel megajándékozott. Ennek okából az ő birodalmának végein belül méltán nyerte az apostol nevet, mert jóllehet az Evangéliom hirdetését nem vette magára, de lévén a hit hirdetőinek vezére és mestere, részesítette őket oltalmában és gyámolítása vigasztalásában.

[XII.] MIKÉPEN ÖLELTE A BOLDOG KIRÁLY AZ IRGALMATOSSÁGNAK KARJAIVAL A SZEGÉNYEKET, ÖLELVÉN BENNÜK MAGÁT A KRISZTUST.

Istentől a boldog királynak adott égi könyörület minden jótétei között azokat kell kiváltképen számba venni és fel­jegyezni, melyek javára vannak az örök élet örömei elnyerésének. Mert ő minden dicséretes cselekedetében rajta igyekezett, hogy az legyen fő indítója, mit is lelkének hívséges látásával az Evangéliomból meglátott, mely az igazság bizony­ságával mondja: „boldogok az irgalmatosak, mert ők irgalmatosságot nyernek." És egyéb helyen: „adjatok és adatik nektek." Ennek okáért az irgalmatosságnak és kegyességnek annyi karjai­val ölelte Krisztus szegényeit, bennük pedig magát a Krisztust, hogy tőle soha egyetlen jövevény és zarándok nem ment el szomorkodón, jótéteinek néminemű vigasztalása nélkül. A szűkölködők segítségére mindennapi szünetlen költségeket rendelt, mosogatván Krisztus híveinek lábait, rejtvén alamizsnákat szegé­-
 
nyéknek keblébe, könnyen és vigasságost szokott éjjeleken virrasztani, az ínséges Krisztust az ő tagjaiban kívánván e világon vigasztalni, hogy ő is majdan meglelvén az égi életnek minden örömökkel megtöltött kamaráját, abban örökkön örökké vigadozni méltó legyen.

[XIII.] MIKÉPEN MÉNÉ A BOLDOG KIRÁLY NÉMI ÉJJELEN KRISZTUS SZEGÉNYEIHEZ, HÁLÁT ADVÁN AZOKNAK HÁN­TÁSAIÉRT A BOLDOGSÁGOS SZŰZNEK. ÉS MIKÉPEN BÍZTA VALA KINCSES KAMARÁJÁT BOLDOG GÜNTERRE, MEGAJÁN­DÉKOZVÁN A BEÉLINEK MONDOTT MONOSTORT, HOL IS KÉ­SŐBB SZENT GELLÉRT MAGÁT ELMÉLKEDŐ ÉLETRE ADTA.

Némi éjjelen lelki intéstől illetve, vevén Istennek aján­dékával telített zsákocskáját, titokban egyedül útnak eredt, hogy miképen azt cselekedni szokta, látogatná Krisztusnak kisded nyáját, és legottan a szegények az égi kincs­nek elosztott pénzét széjjel hurcolták, az Isten emberének érdemeiről szakállát kiszaggatván tettek bizonyságot. Ezért Krisz­tus vitéze örömtől eltelve menekedék mindenek Teremtőjének boldogságos Anyjához s földre leborulva hálátadón nagy fel­szóval kiáltá: „én égi Asszonyom,93 engem, kit te királlyá tettél, a te vitézeid ezenképen tiszteltek. Hogyha ezt néminemű ellenségem cselekedte volna velem, bosszúságomért a te segítségeddel állnék bosszút, de tudván boldog Asszony, hogy ezeknek általa örök boldogságra jegyeztettem, örvendetest örvendezem, hálákat adván mi Üdvözítőnk nevének és vigasz­talásainak, melyekkel Ő tanítványait vigasztalta, mondván: „csak egy hajszál sem fog elveszni a ti fejetekről". Ilyen beszédeket mondván az Istennek embere, érezte, hogy égi kegyelem láto­gatta őt és lelki kenettel kenettetett meg, eltökélte, hogy szívének ajtóit sohasem fogná bezárni azoknak előtte, kik segítséget kér­nek, és ennek utána maga által és egyebek által, de kiváltképen
Krisztusnak szolgái és cselédei, tudni méltó az egyházi emberek­nek és szerzetes atyafiaknak általa, az égből néki adott javakat a szegényeknek kezébe vetve, örök kincsekben maradandókká tette. Eme dolgoknak bizonyságát erősíti mind örökké a véle együtt égi életben részes szerzetes, a világi nemesből és remetéből lett boldog Günter,94 ki is a nyájas fejedelem bőkezűségétől édesgetve szokásba vette, hogy őt csehek földjéről sűrűn láto­gassa. Mert valahányszor az ő udvarát maga jövetelének vilá­gosságával fényesítette, a királynak kincses kamarája, melyet az ő kezére adott, rövid időnek teltével kiüresedett, osztogatván ő mindeneket, miket benne lelt, szűkölködő zarándokoknak és jövevényeknek, özvegyeknek és árváknak, monostoroknak és egyházaknak. Isten tulajdon eme szolgájának intésére az isten­hívő király monostort kezdett rakatni, mely beélinek mondatik és azt minden javakkal megajándékozta.95 Hol is, mikoron eljőve Gellért Veneccéből, magát elmélkedő életre adta. Ki is a szerzetes atyafiaknak rendeléséből fő pappá kiválasztatván,96 a szent király halálának utána, a kereszténységnek megháborgatása idején megköveztetett és a lelki kegyelem ajándékának általa méltóvá lön a vértanuk társaságára.

[XIV.] A BOLDOG KIRÁLY, MINEK UTÁNA BIZONYOS KINYILAT­KOZTATÁSBÓL MEGÓVJA AZ ERDŐN TÚLI NÉPET A BESENYŐK ÖLDÖKLÉSÉTŐL, ÉS NÉMINEMŰ HÍRMONDÓ KÖZBENJÖTTE VISSZATÉRÉSRE KÉNYSZERÍTI KUNRÁD CSÁSZÁR HADAIT, ÁLTALLÁTJA, HOGY ISTENNEK IRGALMA LÁTOGATTA MEG.

Azonképen ítélem, elhallgatni nem méltó, hogy Istennek emberében az isteni hatalom még ő életében akarta 4 W megmutatni, mely nagy érdeme lészen halálának utána. Mert mindenha, mikoron is néminemű ember betegsége az ő fülének tudtára adatott, orvosság gyanánt kis darabocska kenye­ret, almát avagy fűszerszámszagos füvet, mi akkor éppen kezének
ügyében volt, küldött át neki ama meghagyással, hogy egészség­ben keljen föl, és kísérvén ő beszédeit Istennek könyörületessége, a beteg legottan visszakapta egészségét. írva van, hogy Üdvözí­tőnk dicsőséges mennybemenetelének utána és annak utána, hogy csodálatosan Atyjának jobbja felől ült, testben csak ­ keveseknek jelent meg, de látomással sokakat vigasztalt, tanítván őket a jövendőknek megismerésére, mi eme boldog királlyal is történt. Némi éjjelen tehát bizonyos kinyilatkoztatástól hirtelen felserkentetvén meghagyta, hogy bizonyos futó éjjel-nappal siessen az erdőn túl való Fehérvárra97 és mind a mezőn vesztegélőket a város erősségébe, milyen gyorsan csak lehet, összegyűjtse. Mert előre megjövendölte, hogy a keresztények ellenségei, kik is tudni méltó akkoron a magyarokat fenyegették, a besenyők betörnek98 és az ő javaikat dúlni fogják. A hírmondó, alig hogy beteljesítette a király parancsát, ímé a besenyőknek váratlan rontása tűzzel és ragadozással mindeneket elpusztított. De Istennek a boldog király érdemeiért tett kinyilatkoztatásából az embereknek lelke megmentetett, elrejtetvén az erősített helyeknek általa. Történt, minek utána a boldog királynak hites­társa által közelvalója, a római méltóságú császár, kegyes Heinrik kimúlt e világból,99 Kunrád vette fel a németek választásából a császárok hatalmának koronáját, ki is a békesség csendes­ségének megrontásával mind az egész német földeknek fegy­vereseit egybegyűjtve, Pannóniának végeire törni szándékozott.100 Ellene a király a püspökökkel és fő jobbágy urakkal tanácsot tartván, az ország védelmére mind az egész Magyarország fegy­vereseit összegyűjtötte. Elsőbben viszont megfontolván, hogy ő semmit sem cselekedhet Krisztus akaratának nélküle, két kezét és szivét égnek emelvén, sérelmét ő Asszonyának, az örökké szűz Máriának, Isten anyjának ajánlva ily beszédeket kezdett: „ha kedvedre lenne én Asszonyom, hogy a te örökséged­nek mívecskéjét az ellenségek elpusztítsák és a keresztény­-
ségnek új palántáját kiirtsák, ne tulaj doníttassék ez az én henyé­lésemnek, hanem inkább a te akaratod rendelésének. Ha a pász­toré a bűn, lakoljon ő maga, miképen érdemli, a juhoknak közepette, de könyörgök kíméljed a juhokat.” Eme beszédnek utána mintegy megvigasztaltatva ő Asszonyától, bizodalommal méné az ellenségnek ellene. Majd legott a más napon egy hír­mondó jött a táborba a németeknek valamennyi vezéréhez, miképen ha a császár küldötte volna, a visszatérés parancsával.101 Minek utána az ellenségek visszamentek, a szent általlátván, hogy Istennek irgalma látogatta meg, földre leborulva hálát adott Krisztusnak és ő szülőanyjának, kinek szünetlen imád­ságaival ajánlotta magát és országának gondját. A császár pedig övéinek felette gyors erőtlenedésén megrettent, tudakolta, miképen történt eme dolog, mikor igazába megtudta, hogy a hírmondó, ki amazokat visszafordította, nem övéi közül való volt, nem kételkedett, hogy ez Istennek akaratából történt a hívséges királynak megerősítésére és ettől kezdve, az örök bíró félelmétől tartóztatva, megtartóztatta magát, hogy az ő országába betörjön.

[XV.] AZ ÚR VÁLASZTOTTJÁNAK NEHÉZ MEGPRÓBÁLTA­TÁSOKKAL IS TUDTUL ADTA KEGYELMÉT, MINEK UTÁNA Ő IMRE FIÁNAK KÖNYVECSKÉT SZERZETT AZ ERKÖLCSÖK OKTATÁSÁRÓL. FELVITETVÉN PEDIG EME DICSÉRETES IFJÚ A MENNYEKNEK ORSZÁGÁBA ÉS A SZENT KIRÁLY NEM KÉTELKEDVÉN, HOGY KÖZE­LEDIK AZ Ő ÁLTALMENÉSE IS, FŐ EMBEREIVEL TA­NÁCSOT TARTOTT A HELYÉBE ÁLLÍTANDÓ KIRÁLY­RÓL INTVÉN ŐKET AZ IGAZ HITNEK MEGTARTÁSÁRA.

Tudva van, hogy a boldogon is beteljesedék amaz apostoli mondás, hogy „sok sanyargattatásnak általa kell nékünk Istennek országába mennünk44 és ami olvastatik a Bölcsesség könyvében: „kiket szeret Isten, azokat megsanyargatja,


és megostorozza az atya az ő fiát, kit magához fogad.44 Mert sokféleképen alá volt vetve az isteni fenyítésnek, három éveken keresztül szünetlen betegségben sínylődvén. Minek utána ebből Isten kegyelmének orvossága által meggyógyult, az Örökkévaló titkos akaratának bizonyos próbálása miatt saját fiainak kimúlásá­ban ismét érezte, hogy vesszőztetik, kiket ártatlanokat kisded-
ségüknek fokán, aki adta, elvette.102 Kiknek halála miatt való szomorkodását az atya életben megmaradott, természet szerint szent indulatú Imre fiához való szerelmének vigasztalásá­val enyhítette.103 Ezt, mint immár egyetlent, nagy indulatával szeretve, mindennapi könyörgésekkel Krisztusnak és az ő szülő­anyjának, az örökké Szűznek ajánlotta. Minden fogadalmakkal kívánatost kívánta, hogy holta után megmaradjon és ő legyen, ki is országát örökség szerint bírja. És hogy ily nagy igazgatás kormányát az igazhitű férfiaknak példái szerint tartani alkal- matosabb lehessen, azoknak mindennapi leckéjét hallgatni szoká­sává tette. Ö maga is, atyai szerelmének lángolásától serkentve, könyvecskét szerzett az erkölcsök oktatásáról,104 melyben az intésnek beszédivei, hívségest és barátságost, leikéből szólott hozzá, tanítván őt, miképen kell mindeneknek előtte a katholikus hitre vigyáznia, megerősítenie az egyház állapotját, megadnia a püspökök méltóságának tisztességét, szeretnie a fő embereket és vitézeket, gondot tartania a törvénytevésre, türelmetesnek lennie mind az ő cselekedeteiben, nyájasan befogadnia és szeretettel megelégítenie a jövevényeket, tanács nélkül mit sem cselekednie, (eleit szünetlenül szeme előtt tartania és maga elé példának állatnia) és gyakorolnia az imádkozás kötelességét és a jámbor­ságot és a könyörületességet egyéb jóságos cselekedetekkel együtt birtokában tartania. Az ilyen és ezekhez hasonlatos tudományoknak általa oktatott felette dicséretes ifjú, az Örökké­valónak rendeléséből, kinek is mindenek engedelmest alája vannak vetve, az Úr megtestesülésének MXXXI. esztendejében eme halandó életet felcserélte az örök élettel, felvétetvén a menny­bélieknek társaságába.105 Ó, mily nagy mindeneknek siralma, de kiváltképen a fő jobbágy uraknak, kiknek közötte a magára maradott atya nehéz sóhajtozással sóhajtozott. Mert látván, hogy az utána való maradék reménységének nélküle egyedül maradt, a jámborságnak indulatával búslakodék. Mivel pediglen
tudta, hogy meg vagyon írva: „nincs bölcsesség, nincs okos­ság, nincs tanács az Úrnak ellene", és tudta amaz egyházi törvényt, hogy senkinek nem kell az ő drágalátosainak kimúlásán fölötte szomorkodnia, levetvén búsulását magát mindenestől az isteni irgalom bőségének keresésére adta, a monostoroknak és szentegyházaknak szolgáit, a szerzetes atyafiakat és egyházi em­bereket az alamizsnák különb-különb ajándékaival vigasztalta, min­den jövedelmének költségeit, miket azidő szerint bírhatott, zarán­dokoknak, özvegyeknek, árváknak kiosztogatta. A külső ország­beli monostoroknak és tartományoknak férfiait is királyi bőkezű­ségének olvasatlan ajándékaival követeinek általa gyakorta láto­gatta, természetének szerinte való komor kedvét, melyet ifjú­ságában vett fel, életének mind végezetéiglen megtartotta,106 valamikor is alig mozdította ajkát nevetésre, viszontag meg­gondolván az írást, „a nevetés fájdalommal elegyittetik és az örömnek végét siralom foglalja el," mindenkor azonképen mutat­kozott, miképen ha Krisztusnak törvénytevő széke előtt állana, belülső szemével az ő jelenlétét tisztességgel félő orcával szem­lélve kimutatta, hogy Krisztust hordozza ő szájában, Krisztust ő szivében, Krisztust minden cselekedetében. Az ítéletnapot szivének kívánásával, mind egész elméjével szünetlenül maga elé állatva, mintegy az angyali gyülekezetnek néminemű álla­potában, már a mennyország lakosainak közötte kívánkozott lakozni. Az Istennek kedvére való jóságoknak minden nemei­vel ékeskedett, és eltökélte magában, hogy Istennek előtte életének minden napjain a szentségnek igazságában fogna forgolódni, hogy már világosodni láttassák benne a jövendő dicsőülésnek néminemű reménye. Végezetül, Istennek könyörü- letességéből a százszoros jutalom bérére érdemes, jővén reá hideglelés, nem kételkedett, hogy immár reá következik ő áltál­menése, előszólítván a püspököket és királyi palotájának Krisztus nevével dicsekedő fő embereit, elsőbben tanácsot tartott velük
a maga helyébe állítandó királyról, tudni méltó Péterről,107 tulajdon húgának fiáról, kit is mint Veneccében születettet magához hivatván, vezérül már annak előtte tulajdon sere­gének élére állított, végezetül pediglen atyailag intette őket az igaz hitnek megtartására.108


Vissza a tartalomhoz